6. fejezet

~6. Fejezet~

A nem várt fordulat

Az nem lehet, az képtelenség, hogy ez történjen, ez egyszerűen nem lehet igaz! NEM!

Zokogva hívtam Édesanyámat és Mariana-t hogy elmondjam, mi történt. Ők sem akarták elhinni. Mariana felajánlotta, hogy menjek el hozzájuk, egy kis időre, hagyjak ott mindent. Így is tettem. nem bírtam abban a házban tovább létezni, egyedül, ahol az én Jeremy-mmel éltem. olyan szép volt minden, olyan gördülékeny, könnyű, és erre ez történik. Nem tudtam, mi lesz velem Jeremy nélkül, őszintén szólva nem is akartam megtudni, hogy milyen nélküle.

Pár napra elmentem mariana-hoz, aki segített elintézni a temetést, hiszen Jeremy-nek senkije sem volt rajtam kívül. nagyon nehéz volt mindezt megcsinálni, de hála a barátaimnak és a családomnak, elintéztem minden teendőt, majd a temetés után Mariana azt tanácsolta, hogy menjek haza egy kis időre a családomhoz, majd ő addig mindent kézben tart. Nagyon szép gesztus volt tőle, én pedig elfogadtam. Nem tudtam, hogy mi fog még ezután történni, de nagyon magam alatt voltam. Hazamentem a családomhoz, de nem akartam senkivel sem beszélni. Egyedül akartam lenni. Egyedül a gondolataimmal, a fájdalmammal, Jeremy emlékével. A pár hétből 4 hónap lett, de sajnos már vissza kellett mennem az Államokba, hiszen szólított a kötelesség, és legalább bele tudtam feledkezni a munkámba. Hajnaltól késő éjjelig folyamatosan csak dolgoztam, új terveket készítettem, írtam a második könyvemet. Nem ettem, nem ittam, aminek az lett a következménye, hogy összeestem, és egy hétig a kórházban feküdtem. Ez nagyon rosszkor jött, hiszen nyakig voltam a munkámban, és így egyedül maradtam a gondolataimmal… Mikor kikerültem a kórházból, még két hónapra kényszerszabadságra küldtek. Mintha csak azt a bizonyos kést forgatták volna bennem. Mivel a céghez nem mehettem be, így maradt a könyvem. 2 hónap alatt írtam két könyvet. Romantikus regényeket. megpróbáltam kiírni magamból azt a fájdalmat, ami emésztett belülről. Még egy embert elveszítettem, aki fontos volt számomra. és még csak a könyvemet sem sikerült elolvasnia…És én meg nem engedtem neki, hogy elolvassa a piszkozatokat….

Mindenért magamat okoltam.

Arra a két hónapra, amíg kényszerszabadságon voltam, Mariana velem lakott új lakásomban. Nem bírtam tovább abban a házban élni, amit Jeremy-vel közösen vettünk, de eladni sem bírtam, így ott állt üresen, porosan.

Nagyon hálás voltam neki, amiért segített valamelyest talpra állni. Immáron több, mint fél éve történt a baleset, amely elvette tőlem az én jemery-met. Úgy éreztem, valamelyest enyhült a fájdalom, de még mindig kibírhatatlan volt.

Aztán egyik este vele álmodtam. megjelent előttem. Az én Jeremy-m. Nem akartam felébredni, olyan jó volt megint vele lenni… Azt mondta, hogy jó helyen van, és vigyáz rám, örökké velem lesz, de lépjek tovább, mert így csak tönreteszem magamat…. Mikor felébredtem, zokogtam. nem akartam, hogy ismét elmenjen, hogy megint itt hagyjon teljesen egyedül, egymagamban.

•••

Miután Jeremy megjelent álmomban, még másfél évre volt szükségem, hogy valóban talpra álljak. A munkámban eddig sem volt semmi gond, végeztem a dolgomat, ahogyan kell, az a két könyv is sikeres lett, amit Jeremy halála után írtam, csak úgy, mint az első. Szerencsére ezek a dolgok elkezdték enyhíteni a fájdalmat, de tudtam, hogy soha nem fog megszűnni, de azért a barátokkal elkezdtem szórakozni járni. hihetetlen lelkiismeret-furdalásom volt,a miért elmentem kikapcsolódni, de beláttam, hogy azzal nem fogom visszahozni Jeremy-t ha egy élő halottat csinálok magamból. Elkezdtem némileg jól érezni magamat a klubokban, majd rá pár hónapra már teljesen el tudtam engedni magam, ahogy régen. Persze ilyenkor is csak Jeremy járt a fejemben, de megfogadtam a tanácsát, amit álmomban adott nekem. Attól még, hogy az ember szórakozik, és megpróbálja normálisan élni az életét, az még nem azt jelenti, hogy elfeledte a szeretteit. Sőt!

Így jobb mindenkinek.

Beláttam, hogy többet kell meglátogatnom a családomat is, ezért egyre sűrűbben jártam haza. Jó érzés volt otthon, de tudtam, és ők is tudták, hogy az én életem már az államokban van. Otthon nem igazán beszéltünk Jeremy-ről. Tudták, hogy fáj, és nekik is fájt. Már családtag volt, azt terveztük, hogy összeházasodunk, és beleugrunk a babaprojektbe. De nem így lett….

Mikor otthon voltam, újra gyereknek éreztem magan, akinek azon kívül, hogy ennie aludnia és játszania kell, semmi problémája sincs… De persze ez nem a valóság volt, néha viszont jól esett elmenekülni a szomorú valóság elől.

•••

3 Évvel azután, hogy Jeremy elment, rávettem magam, hogy eladjam a közösen vett házunkat. Nagyon fájt, de volt az utolsó lépés ahhoz, hogy újra önmagam legyek. De soha nem felejtettem el az ott közösen átélt élményeket.

Az ingatlanos, aki segített eladni a házat, azt javasolta, hogy menjek el egy koncertre, ahol tömérdek ember van, hátha ott újra értékelem az emberi kapcsolataimat.

Nem tartottam rossz ötletnek, fel is mentem a világhálóra, ahol megláttam, hogy Miami-ba jön a kedvenc együttesem. Nagyon megörültem. Vettem 6 jegyet, és elvittem a barátnőimet. Mikor elmondtam nekik, nagyon megörültek. Ők is tudták, hogy ez számomra mit jelent. Tovább léptem. Végre.

De azt nem is sejtettem, hogy ők közben ismeretség lévén becserélték az általam vásárolt jegyeket VIP jegyekre, hogy találkozhassam a kedvenc énekesemmel.

Mindez csak a koncert alatt derült ki, mikor az énekes nekem küldte az egyik dalát. Teljesen meghökkentem, nem is tudtam, hogy mit terveztek, a legkisebb jelet sem vettem észre rajtuk. nagyon ügyesek voltak, azt meg kell hagyni. Nagyon zavarban voltam. De a koncert fergeteges volt. Életem legjobb koncertje. És akkor még csak nem is sejtettem, hogy mennyire fergeteges lesz ez a koncert, és mennyire fog kihatni a jövőmre…